Az igazgatóság működési területét és feladatait „A vízügyi igazgatási és a vízügyi, valamint a vízvédelmi hatósági feladatokat ellátó szervek kijelöléséről” szóló 223/2014. (IX. 4.) Korm. rendelet jelöli ki. Összesen 7021 km2 síkvidéki terület.
Igazgatóságunk Tiszafüred – Rakamaz – Penészlek – Biharkeresztes – Szeghalom és Püspökladány peremtelepülésekkel határolt területén 600 ezer ember él - benne Debrecen több mint 200 ezres lélekszámával - összesen 92 településen. Közigazgatási szempontból a működési területünk amellett, hogy lefedi Hajdú-Bihar vármegyét, érinti Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok és Békés vármegyéket is.
A környező, határon túli magas hegyekből lezúduló árvizek elleni védekezés, a száraz időszakokban a meglévő kisvízi készletekkel való gazdálkodás, a víz ellen és a vízért folyó küzdelem jelentik elsődleges feladatunkat. Ugyanakkor egyre feszítőbb gondot jelent, hogy a civilizáció a talaj, a levegő, a növény- és állatvilág mellett mind nagyobb mértékben veszélyezteti a vizet is.
A Tisza szabályozási munkálata működési területünkön, Tiszadobon vette kezdetét 1846-ban. Ennek oka az volt, hogy a Tiszadobnál a mederből kilépő vizek a teljes Hortobágyi ártéri öblözetet érintették egészen Nádudvar térségéig. A munkálatok eredményeként folyó magyarországi szakaszának hossza jelentősen csökkent, esése pedig növekedett. A közép-tiszai szakaszon a mederfeltöltő hatás megnövekszik Kisköréig. A mellékfolyók, így a Sajó és a Hernád által szállított durvább hordalékot is csak fokozatosan tudja feldolgozni.
Igazgatóságunk területét érintő legnagyobb vízfolyás a Tisza, mely a működési terület nyugati határát képezi Tiszafüred és Rakamaz között. Ezen a szakaszon a kis- és középvízi meder kezelője az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság, a TIVIZIG kezelésében a bal parti árvízvédelmi vonal (0+000 - 107+820 tkm között), annak tartozékai, valamint a bal parti hullámtér van. A nagyvízi mederkezelési terv koordinátora az ÉMVIZIG.
A folyón két vízlépcső üzemel, Tiszalöknél és Kiskörénél, melyek közül a tiszalökit 1954-ben adták át "Debreceni Vízügyi Igazgatóság Duzzasztómű Üzemvezetősége, Tiszalök" elnevezéssel. 1964-től már a miskolci vízügyi igazgatóság üzemelteti. A Tiszalök feletti szakaszon egész évben állandó szintet tartva folyamatos a mederduzzasztás. Az 1973-ban átadott Kiskörei Vízlépcső fölötti tározótér Tisza-tó néven ismeretes. A duzzasztás ebben az esetben is folyamatos, de itt a nyári üzemrend során a téli vízszinthez képest 120-130 cm-rel magasabb vízszintet tart a szolnoki vízügyi igazgatóság.
A Berettyó folyó teljes magyarországi szakasza a TIVIZIG kezelésében van, kivéve a jobb parti árvízvédelmi szakasz 0+000 - 21+313 tkm közötti részét, amely a Körös-vidék Vízügyi Igazgatóság működési területére esik. A Berettyó védtöltések közé fogott szűk hullámterén főleg csapadékos ciklusokban, csaknem minden nagyobb árhullám kisebb-nagyobb kimosásokat, mederelfajulásokat okoz, amelyek alámosással fenyegethetnek egyes töltésszakaszokat. A folyó magyarországi szakasza a kanyarulatok, a medret övező galériaerdők, a már említett szűk hullámtér és a további mederszűkületeket okozó hídszelvények következtében téli időszakban jegesedésre, jégtorlódásra hajlamos. Vízjárását erősen meghatározza a Románia területén 2009-ben megépített Berettyószéplaki-tározó, melynek köszönhetően a folyó sokkal kiszámíthatóbbá vált. A tározó üzembe állítása óta a folyón levonuló árhullámok a felső szakaszon nem haladták meg a III. fokú árvízhez tartozó vízállásokat a mértékadó vízmércéken.
A Sebes-Körös mederkezelője a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság, igazgatóságunk kezelésébe a jobb parti védtöltésnek az országhatártól a Berettyó torkolatig tartó szakasza tartozik. A Sebes-Körös árhullámainak levonulását a Romániában található energetikai célú tározórendszer feltöltöttségi állapota és üzemeltetési stratégiája határozza meg. A tározórendszer működésének következtében a Sebes-Körös magyarországi szakaszának vízjárása lényegesen megváltozott. Ritkábbak és alacsonyabbak az árhullámok, rövidebbek és a régebbinél lényegesen bőségesebb vízhozamúak a kisvízi időszakok. A folyó alsó szakaszán üzemelő körösladányi duzzasztó mind a Berettyó, mind a Sebes-Körös vízjárását befolyásolja.
Igazgatóságunk az üzemeltetője a Keleti-főcsatornának. A Tisza szabályozásának tervezésével egy időben felvetődött a vízpótlásnak, az öntözővíz biztosításának kérdése is. A Tiszalöki Öntöző Rendszer (TÖR) megépítésének gondolata és a kezdeti tervezési munkák már 1863-ban megkezdődtek. A konkrét tervkészítés azonban az 1920-as, 1930-as évekre halasztódott. Az 1936-ban elkészült tervek eredményeképpen 1937-ben törvény született az „öntözőgazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedések” megtételére. Végül 1941-ben kezdődött meg a Keleti-főcsatorna kivitelezése, ami a háború végén megszakadt és csak 1951-ben folytatódott. A Keleti-főcsatorna részleges üzembe helyezése 1954 tavaszán, a teljes csatorna átadása 1956. július 14-én történt meg, az ünnepséget Bakonszegen tartották. Szükség volt ehhez arra is, hogy 1954-re elkészült a tiszalöki duzzasztómű.
A Keleti-főcsatorna a Tiszántúl, az ország egyik legaszályosabb területének vízgazdálkodási gondjai enyhítésére létrehozott Tisza-Körös-völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer része. A főcsatorna a Tiszából gravitációsan nyeri a vizét, ezt a Tisza vízszintjét több méterrel megemelő tiszalöki duzzasztás teszi lehetővé. A Keleti-főcsatorna teljes hossza 98,2 kilométer: Tiszavasvárit, Hajdúnánást, Hajdúböszörményt, Balmazújvárost, Hajdúszoboszlót és Bakonszeget is érinti.
A főcsatorna 200 ezer hektár föld öntözését, valamint több mint 9 ezer hektár tógazdaság és vizes élőhely létesítését teszi lehetővé. A Keleti-főcsatorna mindemellett a kiemelt fontosságú ivóvízbázisok közé tartozik. A balmazújvárosi vízkivételi művön keresztül ugyanis 1974-től részben innen kapja ivóvizét, valamint ipari és öntözővizét az ország második legnagyobb városa, Debrecen, illetve több környékbeli település. A Keleti-főcsatorna a Körös-völgy szempontjából is kiemelt jelentőséggel bír, mivel a vízleadó útvonalakon keresztül évi 300–400 millió m3 vizet biztosít ebbe a térségbe. A Keleti-főcsatorna ezen túlmenően a horgászati hasznosítása kapcsán, valamint a töltések menti hétvégi telkek révén további jóléti szerepet is betölt. A főcsatorna Tiszalöktől Balmazújvárosig hajózható, a hajók maximum 13 km/h sebességgel közlekedhetnek. A bögéző műtárgyak kialakítása miatt a hajók átzsilipelése nem megoldott.
A Nyugati-főcsatornát 1965. december 30-án helyezték üzembe. A főcsatorna hossza ekkor 43 km volt, jelenleg már 70 km. A tiszavasvári hajózsilipnél ágazik ki a Keleti-főcsatornából és Újszentmargitánál csatlakozik az 1916-ban épült Halastói-tápcsatornához, amely addig a Tiszakeszi szivattyútelep gépein keresztül kapta a vizet. A Nyugati-főcsatorna 8 700 hektár halastó gravitációs vízellátását és több mint 25 000 hektár szántó öntözését teszi lehetővé, továbbá számos település belvizeinek elvezetését könnyíti meg. Szintén része a Tisza-Körös-völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszernek. A Nyugati-főcsatorna beeresztőzsilipén keresztül az év egészében az öntözési, halastavi, természetvédelmi, ökológiai és egyéb vízigények kielégítésére 25 m3/s vízmennyiséget lehet átengedni. Ez a kapacitás a Nyugati-főcsatorna vízellátása mellett szükség esetén a Keleti-főcsatornába történő vízátvezetést is lehetővé teszi. Az elsődleges funkciók mellett a műtárgy árvízkapuként is funkcionál, mivel a Tisza árvizei mind a Keleti-, mind a Nyugati-főcsatorna torkolati szakaszáig bejátszanak.
A Hortobágy-Berettyó lényegében a Hortobágy folyó Ágota-halomtól délre eső, torkolatig terjedő alsó szakasza, főcsatornaként szerepel a nyilvántartásokban. Torkolata Mezőtúrtól délre található, az úgynevezett „Árvízkapunál” torkollik a Hármas-Körösbe. A Hortobágy folyóval együtt a hossza 197,3 km. Vízgyűjtő területe nagy részben Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területére esik, több mint 5 654 km2. A főcsatorna fő feladata régebben a Nagy-Sárrét lecsapolása volt, mivel egykor, a folyószabályozások előtt végig mocsaras területen folyt. Napjainkban a Hortobágy és a Nagy-Sárrét belvizeinek, valamint részben a hajdúhátsági területek belvizeinek befogadója a Hortobágy-Berettyó. A gravitációs bevezetésre belvízi időszakban nincs lehetőség, ezért a főcsatorna mindkét oldalán összesen 27 db szivattyúteleppel, 65 m3/s kiépített összkapacitással vezetik be a térség belvizeit. A főcsatornának a TIVIZIG kezelésében található szakasza (77,500 fkm - 54,000 fkm) teljes egészében mesterséges eredetű vízfolyás, egyenes meder és viszonylag szűk, rendezett hullámtér jellemzi. A Borzi vízmérce (54,900 fkm) alatt ugyanakkor egészen a mezőtúri torkolatig természet közeli állapotok uralkodnak. Vízjárása kiegyensúlyozott, az alsó 20 kilométeren erősen érződik a Békésszentandrási duzzasztó hatása.
Az Ágotai vészelzáróművet 2001-ben adtuk át a Hortobágy-Berettyó 77,035 fkm szelvényében. A műtárgy megépítéséről azt követően határozott igazgatóságunk, hogy 1999-ben és 2000-ben is ideiglenes mederelzárásra volt szükség ebben a szelvényben. Ágotánál egyébként először 1966-ban zárták el ideiglenesen a Hortobágy-Berettyó medrét. A meder elzárására akkor van szükség, amikor hosszan tartó árhullám vonul le a Hármas-Körösön. Ekkor ugyanis lezárják a Hortobágy-Berettyó torkolati műtárgyait, így a főcsatorna belvíztározóként működik. Annak érdekében, hogy a Hortobágy-Berettyó terhelését ezen időszak alatt csökkentsük, az Ágotai vészelzáró mű lezárásával lehetőség van a Hortobágy-főcsatorna vízgyűjtőjéről érkező belvizek visszatartására. A belvizeket ebben az esetben a Nagyiváni és a Sarkadéri tározókban helyezzük el. Átadása óta 2006-ban és 2013-ban volt szükség az Ágotai vészelzárómű lezárására. Az előbb említett tározókban egy időben visszatartott belvíz legnagyobb mennyisége elérte a 69 millió m3-t.
Elődeink számára is fontos volt, és ezt ma is szem előtt tartjuk, hogy a vízgazdálkodás és a természetvédelem összhangban legyen. Az 1954-ben üzembe helyezett tiszalöki duzzasztómű mellett, a Tisza bal partján a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság egy gyűjteményes kertet, parkerdőt telepített. Az akkori építési törmelék és anyaggödör helyén, csaknem 70 év után ma már gyönyörű erdő található: a Tiszalöki Arborétum.
Igazgatóságunk 2011 és 2013 között Bakonszeg határában felújított egy víztározót. A beruházás hangsúlyos célja volt, hogy a Natura 2000-es természetvédelmi területen olyan vizes élőhelyet alakítsunk ki, amely fontos szerepet játszhat a hazai veszélyeztetett vízimadár fajok megőrzésében, valamint pihenőhelyként szolgálhat a vonuló vízimadarak számára is.