Gyengénlátóknak

Vízrendezés történeti áttekintése

2010.05.23

A belvízvédelem munkálatait az 1856-1892 között alakult ár-és belvízrendezési társulatok indították meg az 1860 utáni években. A Hortobágy és Kis-Sárrét medencék legmélyebb fekvésű területei vízfolyásainak zömét csatornákká alakították. Így alakultak ki - csak néhányat említve - a Hortobágy-Berettyó, a Kadarcs-Karácsonyfoki, az Alsó-Selypes-Hataj-Völgyes-Árkus-éri, a Sarkad-Mérges-Sáros-éri, valamint a Kutas, a Hamvas, a Sárréti, a Brassó-éri, a Kati-éri völ-gyek főcsatornái, belvízrendszerei. 

A mezőgazdálkodás értékei az ármentesítéssel együtt szükségszerűvé tették az olyan belvízcsatornák megvalósítását, melyek ma már többcélúak, drénezett területek befogadói, sőt öntözővizet is szállítanak és tájesztétikai szerepük is van.

Szeghalmi  szivattyútelep, gépteremSokan és jogosan panaszolták a hatalmas mocsarak eltűnését, élővilágának néha teljes megszűnését, de ez nem volt öncélú, hanem szükség. " A régi módhoz ne ragaszkodjunk, mert ahhoz ragaszkodni annyit tészen, mint a tudatlanságot sóhajtani. " (Bessenyei Győrgy) Igaz, hogy még jobban meg kellett volna őrizni az eltűnőben lévő múlt maradványait, ezt pótolja a Hortobágyon napjainkban megvalósuló vizes élőhely rekonstrukciós program.

A múlt tapasztalatai és a jövő próféciái mellett szorongatóbbak a jelen gondjai. A költségvetési források szűkössége miatt további állagromlás várható (fenntartás, üzemeltetés). A medrek 30-80%-os vízszállító képességgel rendelkeznek, melyek már egy közepesen csapadékos időszakban is komoly belvízkárokat okozhatnak. Jelenleg a fenntartási munkákhoz szükséges erőforrás kevesebb, mint 30%.

A területünkön működő hat vízgazdálkodási társulat kezelésében lévő művek ugyanolyan fontosak, mint az államiak, de hasonló állapotban vannak, mind a műszaki állapotot, mind a gaztalanítottságot tekintve. Az önkormányzati, üzemi és magánkézben lévő csatornahálózat nagyobb része alig használható.

A hosszútávú megfigyelések azt mutatják, hogy az időjárásban és a vízjárásban ciklusok találhatók. Általában 7-15 évenként váltják egymást a száraz és csapadékos időszakok. Az 1980-as évek közepétől húzódó aszályos jellegű éveket minden bizonnyal követi egy csapadékos periódus. 1998-ban és 1999-ben is a lehullott csapadékmennyiség a sok éves átlagot közel 100 mm-rel haladta meg, a talajok felső rétegei telítődtek és a talajvízszint emelkedő tendenciát mutatott.

A tendencia folytatódása esetén a fenntartási gondokon túl, az üzemeltetési, vízkárelhárítási feladatok ellátása is problémákat fog okozni. Ezek megoldására azért is meg kell keresni a módot, mivel a mezőgazdaságban végbement szerkezeti átalakulások miatt a belvízelöntések iránti érzékenység fokozódott.

A vízgazdálkodás és az emberi környezet összhangja mindig is fontos volt számunkra. Az 1970-es években előbb 8-10 település leromlott, vízállásos, roncsolt területeinek (kubik- és vályogvető gödrök) rendezésére került sor telkesítéssel, sósvíz-tározással vagy éppen tereprendezéssel, erdősítéssel. Később, nyírségi belvízöblözetünk fejlesztése során, a vizek elvezetése helyett, azok helybentartásával (tározó és tórendszer) valósult meg - igen széleskörű összefogással - a debreceni Erdőspuszta kiránduló, turisztikai, horgászati és jóléti együttese. A mintegy 12 ezer hektárnyi terület természeti, környezetfejlesztési alapjait megteremtve a nyírvidék tarka, erdős mozaikossága ma is a nagyváros tüdeje és kedvelt kiránduló helye.

Fogalomtár
A vízügyi ágazat számtalan szakkifejezést használ. Ezekhez a szélesebb nyilvánosságnak szánt közleményeink és az igazgatósági honlap esetében is ragaszkodnunk kell. Az itt látható fogalomtárat annak érdekében állítottuk össze, hogy a szakmán kívüli érdeklődők számára is érthetővé tegyük a szakkifejezéseket.