Berettyó védtöltések fejlesztése a Kis-sárréti
és a Berettyóújfalui ártéri öblözetekben

Szabályozás után


A Berettyó hossza a szabályozások előtt 364 km volt, folyása a szabályozás során 178 kilométerrel megrövidült, tehát a hossza a szabályozás után 186 km lett, ahogy ezt 1893-ban a Pallas Nagylexikon írta. „Vízkörnyéke”, azaz vízgyűjtő területe 5180 km2. A Nagylexikon szerint Szalárdnál az Alföld síkját éri el, innen hossza Szeghalomig 91 km. Szalárdtól Berettyóújfaluig nyugatnak tart, majd a Sárrét terjedelmes posványain széjjel terülve, miután a Hortobágyot magába felvette, Mezőtúron alul az Egyesült Körösbe ömlik. 10.958 km2 –es vízgyűjtője természetesen magában foglalja sajátján felül a Hortobágyét is, hiszen a szabályozás előtt a Berettyó mellékfolyója volt. Ez a terület jelentős részét tette ki a Körösökkel közös, már említett 26.538 km2 vízgyűjtőnek.

 A jelenlegi adatok szerint a Berettyó hossza 204 km, vízgyűjtő területe 6095 km 2.  1854 és 1865 között alsó szakaszát 46 átvágással 269 kilométerről 91 kilométerre rövidítették miközben Bakonszeg és Szeghalom között új medret ástak. Ezzel a torkolati szakasz 146 kilométerről 32 kilométerre rövidült.

A szabályozással azonban nemcsak egy „új Berettyó” született, hanem 5778 km2 vízgyűjtővel létrejött a 163 km hosszú Hortobágy-Berettyó főcsatorna is, mely a Bucsa alatti régi mederben, majd Ágotától egy 25 kilométeres ásott mederben folytatja útját napjainkban a Mezőtúri zsilipig. A XX. század elejére a mérnökök irányításával a kubikosok százezrei átalakították a Berettyó folyó vízrendszerét. Lerövidítették a kanyargós folyót, hogy megnöveljék esését, hogy gyorsabban vezethesse le nagyvizeit. Ezzel megteremtve a biztonságos termelés és élet feltételeit.

<< Vissza az előző oldalra