Berettyó védtöltések fejlesztése a Kis-sárréti
és a Berettyóújfalui ártéri öblözetekben

A Berettyó szabályozása


A Berettyó-völgy alsó részének rendezésénél döntő szempont volt, hogy a Bakonszegtől Bucsáig terjedő 45 km hosszú völgyben egy 106 km hosszú, rendkívül kisesésű meder létezett, itt tehát egy új meder előállítása lett volna szükséges. Ezt az új medret helytelen lett volna a folyó régi útján ásni, mert az még így is 70-80 km hosszú lett volna s relatív esése nem lett volna több kilométerenként 11 centiméternél. Bakonszeg és Kismarja között a régi Berettyó meder átvágásokkal is szabályozható volt, ezért ezen a szakaszon 39 átmetszéssel kívánták rendezni a folyó medrét. Az átvágások összes hossza 14,1 km volt.

Kismarja felett Szalárdig a medret az elmocsarasodás miatt nem lehetett rendezni, ezért Szalárdtól Kismarjáig is egy 14,4 km hosszú új csatornát kellett ásni. Ezt a csatornát 5,68 m fenékszélességgel kilométerenként 49 cm eséssel tervezték. Bakonszegtől Szent-Imréig ugyanolyan töltésméretekben gondolkodtak, mint az alsó szakaszon, s a hullámtér szélességét 94,8 m minimális távolságban határozták meg. A hidak nyílásait az egész folyón 45,5 m-ben tervezték.

A szabályozási munkákat 1854. november 9-én Szeghalom mellett a Bakonszeg-Szeghalom közötti Berettyó csatorna kiásásával ünnepélyesen indították meg. A csatorna kiépítései munkái 1865-ig tartottak, s a Berettyó társulat 1865. május 10-i közgyűlésen jelentették be, hogy az „Ó-Berettyó nagysárréti kiágazása el lett kötve, s a Berettyó egész víztömege a nagycsatornába, s ezen keresztül a Sebes-Körösbe be lett kötve.”

<< Vissza az előző oldalra